Életem egyik legambivalensebb élménye az 1997-ben a Szabolcs táncegyüttessel átélt fellépés. Egyrészt az Ausztráliából történő visszatérésünk után jól esett a bizalom, amellyel megtiszteltek a néptáncosok, másrészt fájt az átélt kudarc. A felkérés hozzám érkezett, hogy verbuváljak zenekart. Én ugye kísérő hangszeres (brácsás) voltam, de mivel nem egy a háttérben megbúvó személyiség voltam, megbíztak bennem. Hitték, hogy tényleg megoldom, hogy keresek egy normális prímást és egy bőgőst. Kiderült, hogy nem hogy normális zenész nincs, semmilyen sincs itt ezen a környéken! Újfehértóról sikerült egy hegedűtanárt találnom, aki legalább hegedülni tudott népzenét (egyáltalán nem stílusosan), valamint itt Miskolcon találtam egy rossz részeges bőgőst (villamosvezetőt). Ők épp akkor, annyiért ráértek. Szokás szerint, próbalehetőséget nem fizettek, a műsort majd menet közben begyakoroljuk - mondták. Felvételeket, nóta címeket, mennyiségeket kaptunk. Normál esetben ennyi elég is lett volna. N...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése