Életem egyik legambivalensebb élménye az 1997-ben a Szabolcs táncegyüttessel átélt fellépés. Egyrészt az Ausztráliából történő visszatérésünk után jól esett a bizalom, amellyel megtiszteltek a néptáncosok, másrészt fájt az átélt kudarc.
A felkérés hozzám érkezett, hogy verbuváljak zenekart. Én ugye kísérő hangszeres (brácsás) voltam, de mivel nem egy a háttérben megbúvó személyiség voltam, megbíztak bennem. Hitték, hogy tényleg megoldom, hogy keresek egy normális prímást és egy bőgőst.
Kiderült, hogy nem hogy normális zenész nincs, semmilyen sincs itt ezen a környéken! Újfehértóról sikerült egy hegedűtanárt találnom, aki legalább hegedülni tudott népzenét (egyáltalán nem stílusosan), valamint itt Miskolcon találtam egy rossz részeges bőgőst (villamosvezetőt). Ők épp akkor, annyiért ráértek.
Szokás szerint, próbalehetőséget nem fizettek, a műsort majd menet közben begyakoroljuk - mondták. Felvételeket, nóta címeket, mennyiségeket kaptunk. Normál esetben ennyi elég is lett volna. Normál esetben...
Ám mire kiértünk Lengyelországba, a bőgős matt részegre itta magát, próbálni sem volt képes. A prímásról pedig kiderült, rettenetesen gyenge, és még számolni sem képes a dallamokat, tempót tartani képtelen, stb, stb.
A másnapi fellépésen aztán volt minden: pl. hatalmas szél, ami vitte a kottát, és nagy-nagy össze-visszaság. Katasztrófa volt, és mindennek a felelősségét én magamon éreztem. Én szedtem össze ezeket az embereket. Nagyon szégyelltem magam!
Ám mégis több emlékezetes pillanat maradt meg erről az útról: egyrészt a Gorlicei temetőben odaültem a szintihez és lekísértem a himnuszt, amit megható volt átélni, másrészt a záró buliban táncoltam egy táncos lánnyal (nevét nem írom ide), akivel aztán lett egy pár találkozás még! Egy másik nagyon kellemes barátságra tettem szert egy másik lánnyal is, aki egyik este utamat állta a mosdóból kifelé jövet! :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése